-
meg a jó hírnevem is.
-
most úgy gondoltam, hogy idejövök és sírok majd arról,
milyen gyorsan eltelt egy év. hogy milyen jó volt az albérletben
, hogy mennyi emlék fűződik a kilencedik nyikorgós padlóihoz, a nyugdíjalaphoz, a füstös teraszhoz, az ikeás borsószemkirálykisasszonnyá változtató beszakadós ágyakhoz. hogy Lujzival megtanultuk szavak nélkül megérteni egymást, hogy már úgy kommunikálunk, mint a how i met your motherben, hogy a két pislogásnak iszonyat széles skálája van, hogy a mazsola csinálja a legjobb bolonyais pizzát, hogy az alsó szomszéd kiakar minket füstölni, hogy a rúter nagyon hangos éjszaka leejtve, hogy csak tőlünk lehetett olyan szuperül rálátni a citadellára és bizonyára mi nevetünk a leghangosabban is. meg utoljára, a banya fölé úgyis költöznek még fiatalok.
