...mert a 20-at 20-szor kell megünnepelni!
és lám a harmadik, hibátlanra sikeredett. Nagyon kellett már egy ennyire pozitív kacagós este, noha az original bereki szülinapozásra sem lehet panasz. Hiszen ott voltak a legkedvesebbek, fellépett a KanyOn, - igaz sajnos Jézus hangcucca feladta a harcot, így nem volt teljes a koncert, de hippilány kapott pezsgős szülinapos éneklést is.
És, akkor hogy volt ugyanez Budapesten?
Nappal koli nézés, majd PokerQueen-nel fodrász járat, isteni csirke bekebelezése és természetesen késve indulás. Nem is az én szülinapom lett volna, ha nem késünk el.
Plédekkel, fröccsnek valóval és vizipipával felszerelkezve cövekeltünk le a Deákon, majd megérkeztek bátyámék is, a meglepetésemmel: IsmerősArc, egyenesen Angliából. A masni lemaradt. Mi meg csak gyűltünk-gyűltünk, a pléd kicsi volt, de jött a felmentő sereg, PokerQueenék a plusz pléddel, idióta fotók születtek, meg mókás beszélgetések, klassz új emberek, szomszédból gitárjáték szűrődött, a később megérkező Dizséktől pedig beat-boksz ütemek.
A muzsikális vonal pedig később is folytatódott, egészen a Deáktól, a Gőtéig, négy bölcs énekelte végig az Andrássyt. Ez a felár, annak, akinek futja ott élni.
A Gőtében Gimpi újabban pedig nem csak a zenegéért, de a torkokért is felel, így rólunk is gondoskodott. Búvár Gőte, búvár pipából, hosszú szívószállal vödörből, mindezt jútyúb diszkóval. Dj Gimpi és Dj Suzuki mese slágerekkel és szar zenékkel mozdították meg a parkettet, énekeltették meg a torkokat és valahol itt született a Pikácsú koktél is. Később megjelent egy Gőte is, a régi csibészekre meg is forgatott egyszer-kétszer, majd nyomtalanul eltűnt, levedlette bőrét és visszaváltozott eredeti önmagává, a hangulat őrévé.
Annak a hangulatnak, ami úgy fél 6-ig ki is tartott, mikor is, - immáron napfényben-, hazafelé vettük az irányt. Fosteréket nézni reggel 6-kor, miközben egy hatalmas tál tiramisut lapátolunk magunkba PokerQueennel: életérzés.
