2012.07.25.
01:59

Írta: kátya.

Vallomás

Bevallom igazatok van. Naiv vagyok. Rettentően naiv.

Talán nem is ezen a bolygón élek.

Túl sokat gondoltam, túl sokat hittem magamról.

Mert valahol mindig azt reméltem, hogy tudok valamit úgy, ahogy esetleg mások nem, hogy talán érthetek valamihez, amitől más leszek, mint a többiek.

Mert akárhányszor csalódtam, visszautasítottak, ott hagytak, mindig azzal vigasztaltam magam, hogy ha ebbe nem, de legalább a munkában sikeres lehetek. Mert ebben hittem. Hittem, hogy azért rossz minden, mert ebben jó lehetek.

És most, hogy tudom, hogy sosem lehetek a legjobb úgy érzem a kis világom – a kis álomvilágom – újból darabjaira esik, pont az az erős váz hullik most porba, amibe eddig mindig kapaszkodhattam.

Most nem tudom, hogy mihez kezdjek. Nem tudom, hogy kitudok-e egyezni önmagammal. Mert a magam jelentősebb része abból állt össze, hogy nagyon is jól tudtam, hogy mit akarok az élettől, hogy mit fogok csinálni egyszer, hogy egész életemben haladtam egy cél felé, amit el se fogok érni.

Lehet most kéne abbahagyni, letenni a tollat és kész, vége. Elmenni idegenvezetőnek.

Elvesztem. Nem tudom, ha feladnám ki lennék, nem tudom érdemes-e küzdeni és nem tudom képes lennék-e valaha is tükörbe nézni, ha abbahagynám vagy ha sosem érném el a célomat. Mi jobb, dolgozni valamiért, amiben sosem leszek a legjobb vagy más után nézni?

De mégis mit tudnék csinálni, mikor egész életemben csak ez érdekelt teljes szívvel? De mégis, mit csináljak most, mikor nem érzem a lelkesedést…

Valószínűleg egy kis idő és felállok. Nem leszek idegenvezető, tovább fogok bandukolni azon az úton, amit elkezdtem, megpróbálom megrázni magam. De félek, hogy nem leszek olyan lelkes vagy sosem leszek igazán boldog azzal, hogy ilyen naiv voltam eddig, hogy azt hittem, különleges dolgokra leszek képes. Bárcsak naiv maradhatnék… 

Szólj hozzá!

2011.12.15.
01:54

Írta: kátya.

lefekvés előtt.

ha tudom, hogy egy rövid beszélgetés után újra nyugodttá válik az életem...
    akkor biztos, hogy hetekkel, sőt sokkal korábban leadok a büszkeségemből és tisztázom a kérdéseket
mert tisztáztam . s nyugodt lettem, és érdektelen,s lám, mint a mesékben, jött a meglepetés.
    HegyaljaD szerint még úgyis képes vagyok tökön rúgni magamat, hogy nincs is tököm.
      Mégis.
    kedves Venus, ezúttal, kérlek, légy jó fej hozzám!

Szólj hozzá!

2011.12.01.
00:14

Írta: kátya.

egyszer

Egyszer majd… írok egy dalt neked. Egyszer majd kisüvít belőlem minden düh, bánat, szeretet és boldog közönnyel tudok rád tekinteni. Egyszer majd lekerül az összes lánc, amivel magadhoz kötözöl, egyszer majd elfoszlanak azok az emlékek, amik pillanatokhoz, helyekhez köthetőek. Egyszer majd, nem gondolok rád, mert nem te leszel a legjobb. Egyszer jönni fog egy sokkal jobb és az összes te lényegtelen és nevetséges üggyé törpül. Egyszer…

Szólj hozzá!

2011.08.31.
02:43

Írta: kátya.

álmok ébren

a fejemet lehúzzák a karikáim, két ásítás között viszont leginkább vigyorogni van kedvem.
mert valahogy a nagyon nyárból ismét egy fejessel esek vissza a "való világba", hiszen tavaly is, GT után kialvatlanul és rekedten készíthettem el első rádiós anyagomat. most meg olyan "de ja vu-m" van, hiszen hazaestem a SZIN-ről (apovilágmegváltás, epic nyárzáró, folyt.köv...), mentem kreszből bukni ( a vizsgaismétlés a tudás k... anyja), ma meg vissza hőn szeretett Budapestemhez, levedleni a budai sznobságot és átvenni helyemet a koliba, délután pedig rohanni interjúzni. Interjúzni egy olyan emberrel, aki előtt hatalmas respect, akit évek óta hallgatok és felnézek rá. Most sikerült megvágni, holnapig összeizzadt tenyérrel fogom várni az eredményt, meg izzadhatok az esti interjúra is, GT-be. meg, hát, akad móóóóka is.
igazából őt tényleg nem. alig tudtam dönteni, melyik dalt osszam meg itt v fb-n.

Szólj hozzá!

2011.08.22.
02:17

Írta: kátya.

Boldog szülinapot...

...mert a 20-at 20-szor kell megünnepelni!
és lám a harmadik, hibátlanra sikeredett. Nagyon kellett már egy ennyire pozitív kacagós este, noha az original bereki szülinapozásra sem lehet panasz. Hiszen ott voltak a legkedvesebbek, fellépett a KanyOn, - igaz sajnos Jézus hangcucca feladta a harcot, így nem volt teljes a koncert, de hippilány kapott pezsgős szülinapos éneklést is.
És, akkor hogy volt ugyanez Budapesten?
Nappal koli nézés, majd PokerQueen-nel fodrász járat, isteni csirke bekebelezése és természetesen késve indulás. Nem is az én szülinapom lett volna, ha nem késünk el.
    Plédekkel, fröccsnek valóval és vizipipával felszerelkezve cövekeltünk le a Deákon, majd megérkeztek bátyámék is, a meglepetésemmel: IsmerősArc, egyenesen Angliából. A masni lemaradt. Mi meg csak gyűltünk-gyűltünk, a pléd kicsi volt, de jött a felmentő sereg, PokerQueenék a plusz pléddel, idióta fotók születtek, meg mókás beszélgetések, klassz új emberek, szomszédból gitárjáték szűrődött, a később megérkező Dizséktől pedig beat-boksz ütemek.
    A muzsikális vonal pedig később is folytatódott, egészen a Deáktól, a Gőtéig, négy bölcs énekelte végig az Andrássyt. Ez a felár, annak, akinek futja ott élni.
    A Gőtében Gimpi újabban pedig nem csak a zenegéért, de a torkokért is felel, így rólunk is gondoskodott. Búvár Gőte, búvár pipából, hosszú szívószállal vödörből, mindezt jútyúb diszkóval. Dj Gimpi és Dj Suzuki mese slágerekkel és szar zenékkel mozdították meg a parkettet, énekeltették meg a torkokat és valahol itt született a Pikácsú koktél is. Később megjelent egy Gőte is, a régi csibészekre meg is forgatott egyszer-kétszer, majd nyomtalanul eltűnt, levedlette bőrét és visszaváltozott eredeti önmagává, a hangulat őrévé.
    Annak a hangulatnak, ami úgy fél 6-ig ki is tartott, mikor is, - immáron napfényben-, hazafelé vettük az irányt. Fosteréket nézni reggel 6-kor, miközben egy hatalmas tál tiramisut lapátolunk magunkba PokerQueennel: életérzés.

Szólj hozzá!

Címkék: koktél deák gőte bölcsek arajos pikácsú

2011.08.22.
02:07

Írta: kátya.

tűzijáték helyett gyufa..

Nem azért, de boldog lennék, ha a nyelvem tudná fékezni önmagát, mert néha olyan indokolatlan dolgok röppennek ki a számon, amiket az agy nem pont úgy szán, de hát a szavak félreérthetőek és félelembe ejtőek. Huszadikán program változás történt: a gyógyító beszélgetés helyett beiktatták a hogyan csinálj magadból idiótát workshopot.

Szólj hozzá!

2011.08.10.
22:52

Írta: kátya.

az ötödik elem.

úszok.
szó szerint.
az árral meg sodródom. vagy is próbálok nem megint szembeúszni vele.
hétvégén végre léptem valamit. meguntam várni, s nem, nem kockacukor. valami fura (megszokhatnám,ha rólam van szó,ezt a szót nem bírom kikerülni...fuck) érzés, mióta megölték a rózsaszínen vigyorgó idióta hamupipőkét, azzal nyaggat, hogy beszéljek ismerőssel, mert akkor jobb lesz, nem tudom mivel, nem tudom hogy, nem tudom miért, de vele kell beszélnem .
aztán hétvégén még volt pájinka fesztivál, pájinka nélkül, meg befejezett meszelés, elkezdett rendrakás meg megnézett táncos fellépés. király dolog ez a néptánc!
az úszás és én pedig remélem most tényleg komolyan újrakezdtük. sőt, még éjszaka is volt lehetőségünk találkozni, mikor az éj leple alatt megmártóztunk kicsit.
kár, hogy ez után pedig rögvest egy demotiváló kép ugrik be, öt emberről, akik hazafele sétálnak, kettő-kettő kézen fogva: ötödik elem. rosszul csinálod

Szólj hozzá!

2011.08.10.
22:05

Írta: kátya.

PAFE 5. nap - A túlélők

Nihil. NOrsolyáék és Fröccs barátném hazamentek, eltűntek. És körülöttünk egy csomó sátor. Az egész fesztiválra ráköszöntött a bú, a vége van hangulat, s valahogy ez az egész bú és üresség érzet átitatódott Mötálban és bennem is. Lehangoltan majszolgattuk a Gimpi által szerzett kolbászt, töltöttük a telefont, miközben fel-felböffent a hazamenés ötlete is, noha mindig szeretem kivárni a dolgok végét, kíváncsi vagyok mi következik még és ugyanígy bíztattuk egymást Gimpivel is.
Így aztán épp önmagam próbáltam feltalálni, amikor találkoztam a városba igyekvő Szájmonnal, I-vel és G-vel, ők invitáltak engem is, hogy nézzük meg A várat, ha már egyszer VÁRpalotán vagyunk. Hát, hogyafenébe ne? És az üresség máris kezdett feljebb töltődni.
    Majd a nehezen meglelt automaták s étterem után a gyomrok is. Van abban valami mókás, amikor az asztaltársaság tagjai egymást váltva tünedeznek el hosszabb időre a mellékhelyiségben, majd azt vitatják meg, milyen a mosdó külcsínre.
    A várat persze nem sikerült megnéznünk, lévén, hogy pünkösdkor zárva várt a vár. De mi azért megöleltük, majd a mögötte lévő füves részen elterültünk felhőket bámulni és chill outolni, igaz, úgy szét volt égve a hátam, hogy alig tudtam úgy feküdni, hogy ne fájjon minden fűszál.
    Egyszerre szakadt rám kellemesen és fullasztóan a fűben heverő békesség és csend, mikor egy kis szunyókálás után arra eszméltem, hogy Szájmonnak és I-nek nyoma veszett, majd lassan feléledt G is, akivel erőgyűjtés után egy pad takarásában leltünk rá az elveszettekre. „Milyen flash kép készülhetne arról, ahogy így fekszünk a padon”, mikor hirtelen rájöttünk, hogy elszaladt az idő, I-nek pedig megy a busza. Gyors sprintben elértük a fesztiválbuszt, majd „hazaérve” a Cseribe zenés délután következett Gimpiékkel. Zene, fröccs, pálinka, Mötál marasztálása, új presses kártya szerzése a Kiss Ádám imitátornak, ha már egyszer megígértem.

    A koncerteknek a „három muskétással” vágtam neki, fényeztük magunkat, majd ők jobbra, én balra, Szabó Balázsra. Az egész fesztiváltér olyan kietlennek hatott, a tébányai társasággal találkoztam koncerten, de aznap valahogy nekik is hiányzott a lábukból a bugi. Nekem is csak nehezen sikerült neki durálnom magam, pedig annyira, de annyira. Egyedül roptam, mikor a semmiből előkerült G s beforgatott-kipergetett, pont ahogy Szabó Balázson áhítja azt az ember. Sajnos a nagy pörgetésben elszállt a press kártya, így az ígéret is.
    Innentől kezdődött az esti apokalipszis, fény és újabb karabiner nyerés, Ossian koncsertó és Gimpi meglelése egy fröccsös asztalnál, ami elég szürreálisan hatott, tekintve, hogy az öt nap alatt éjszaka sosem találkoztam vele huzamosabb időre. Ülés Ossianra, meg repkedő sms-ek, mert mindenki máshol jár. Másnap meg epic lecseszés „Te majdnem hagytad, hogy megd*gjam életem legrusnyább nőjét”. Dög bor kiemelése, mert a kedvenc fröccsösünk teljesen eltűnt, bár kicsit fáj érte a lelkiismeret. A kukoricát viszont sikerült 0Ft-ra lealkudni, Tűzmadár helyett pedig rossz koncertre bemenni. „vagy nem ezt akartad?” „össze vagyok zavarodva, nem tudom” és ez a nem tudás, minden férfi „álma”. A zavarodottság pedig hazasétáltat, tiszta keretes szerkezet, mint az első nap éjjelén, most is valóban éjjel tértem nyugovóra.
    Reggel pedig tényleg vége volt. Vissza várt minket a „való világ”, mi meg vártuk a vonatot. Addig pedig a világ legédesebb fesztivál egyen tízóraiját állítottuk össze Gimpivel, ropogós barna zacskóba, ropogós zsemléket s parizereket. Véget ért a 2011-es „INNÁK” osztály, osztálykirándulása.

Szólj hozzá!

Címkék: nap balázs szabó ossian 5. band pafe

2011.08.02.
01:07

Írta: kátya.

nem csak a 20 éveseké...

20 év csak úgy huss, elszelelt.
    meg a jó hírnevem is.
bár, az a jó a "felnőttségben", hogy az a nő, aki lenni akarok, kicsit jobban él a mában, mint mások elvrendszerében.
szeptembertől pedig a koliban.
    most úgy gondoltam, hogy idejövök és sírok majd arról,

    milyen gyorsan eltelt egy év. hogy milyen jó volt az albérletben

    , hogy mennyi emlék fűződik a kilencedik nyikorgós padlóihoz, a nyugdíjalaphoz, a füstös teraszhoz, az ikeás borsószemkirálykisasszonnyá változtató beszakadós ágyakhoz. hogy Lujzival megtanultuk szavak nélkül megérteni egymást, hogy már úgy kommunikálunk, mint a how i met your motherben, hogy a két pislogásnak iszonyat széles skálája van, hogy a mazsola csinálja a legjobb bolonyais pizzát, hogy az alsó szomszéd kiakar minket füstölni, hogy a rúter nagyon hangos éjszaka leejtve, hogy csak tőlünk lehetett olyan szuperül rálátni a citadellára és bizonyára mi nevetünk a leghangosabban is. meg utoljára, a banya fölé úgyis költöznek még fiatalok.
De mit tanul az ember 20 év alatt? Azt, hogy nem csak az övéké a világ? Vagy csupán csak annyival lesz okosabb, hogy a 18. után nem iszik több tequilát?

Szólj hozzá!

Címkék: szülinap év 20 hajnali agycsapolás

2011.07.17.
04:35

Írta: kátya.

mindegy is.

"Minek is, bármit is, egy kis időre.. tudtam,h nem is jössz..te csillag vagy fecske..." már nem is emlékszem
    de akkor miért nem enged s hagyja,h boldog legyen szimplán? miért tett fel egy lécet, amit úgy érzek, csak soká lehet ismét megugrani? miért írom most ezeket le? milért van vége ennek a 10 napnak?

Szólj hozzá!

2011.07.13.
09:40

Írta: kátya.

Leszokik-e Carrie Bradshaw valaha is a cigiről?

Vajon mit reklámozhat az a videó, aminek a két szereplője egy fehér köpenyes úriember és egy csillogó fehér fogsorral mosolygó nő? „Fogkrémet, fogorvost!” – vágnánk rá sokan egyből, mit sem sejtve, hogy 60 évvel korábban ezek egy cigarettareklám jelenetének képei voltak. Míg akkor a tévék azt hangoztatták, hogy a „A legtöbb doktor Camel-t szív”, ma nikotintapaszokat hirdetnek, és leszoktatnak. Miután egy fél világ rászokott.
A füstölgő szenvedély-rudak az ötvenes évek reklámjaiban egyet jelentettek a szabadsággal, filmekben dohányozni maga volt a sikk, a tétlen kezek legkedveltebb lefoglalása. Rendezők, színésznők attribútuma lett, és ha korábban hidegen hagyta az embert, most felgyulladt benne a lelkesedés tüze. Majd a kezében az első szál cigi. Majd a második, a harmadik és a nagyon sokadik. Az eltelt 60 év során a mosolygós nőnek megsárgult a foga, az orvos pedig ma már inkább a leszokásban segítene. Míg Sherlock Holmes kockás kabátban és cigivel jött a világra, addig ma az Egészségügyi Világszervezet kilökné a kezéből. Árt a nézők tüdejének. Carrie is megpróbál leszokni a Marlbororól. Büdös a barátjának.
Így indul a kollektív leszokás. Elsőként lassan, a reklámokat vonják meg a nagyérdeműtől és a dohánygyárosoktól, ezzel együtt pedig a szponzorációt és a promóciót. A gyárosoknak a legnehezebb a leszokás, a többiek pedig rágyújtanak bánatukban. Nincs több Marlboro-s baseball-sapka a Forma1-es futamokon, helyettük kapunk kátrányos tüdőket, büdös leheletet, és antireklámokat, kampányokat. Most, ami anno menő volt, azt mondják ciki. És nemcsak ciki, hanem egyre több helyen tilos is. A dohányreklámoknak harangoztak, egyre több országban teljesen tiltottak ezek a hirdetések, köztük Magyarországon is. Így csak a márkajelzés adhatja el a bagót, a felület (például a cigis doboz) 30%-án pedig látszódnia kell a figyelmeztetésnek arról, hogy ez káros, valamint fel kell tüntetni a füst-, nikotin- és szén-monoxid-tartalmat is egységnyi mennyiségben. Mind tudjuk, Carrie és Sherlock Holmes is látja már a dobozokon a figyelmeztetést, cikizik is őket, a füstölgés mégis folytatódik. Míg mi fittyet hányunk rá, vagy éppen mindig „az utolsó” szálra gyújtunk, a tévék és a reklámozók kénytelenek búcsút venni régi barátjuktól, és kiiktatják a vén szivart a képből.

Szólj hozzá!

Címkék: a és camel reklámok cigi tábor balatonfenyves dohány marlboro carrie due bradshaw betiltása szövetschég partilap

2011.07.11.
11:32

Írta: kátya.

PAFE 4. nap - "Tarháljunk gci" - avagy napi punk

Úri dolog. Mire kiálltam a sort a zuhanyzóban, amiben nem mellesleg volt meleg víz és negyedik nap ellenére még egészen rendben volt, NOrsolyáék már kint ültek a buszmegállóban az ételmentő pizzával. Teendők: wc, töltő, fröccs/sör. Gyógyuljunk kollektíven. Az előző években oly kedves kertes kiülős, virágos, pincés hely idén csalódás volt.. sem rendes mosdó, sem működő konnektor. NOrsira kellett volna hallgatni és rögvest az Alagsorba menni. Hűvös punyadás. És megvan a nap új jelmondata, sőt az egész fesztiválé: „Tarháljunk g*ci!” Mert két tarajos-tüskésnél ez oly természetes felszólítás, mint mikor te oldalba bököd egy cimborádat: „Igyunk sört!”.
Ennek tükrében miután letarháltuk a pultost árammal, hogy tölteni tudjuk a telefonunkat, elkezdtük megírni a magas röptű „Tarháljunk g*ci!” című nótát, de csak eddig jutottunk, mire visszaértünk a fesztiválhoz: „Csak akkor tarhálok, ha úgy van és általában úgy van”. Hát, elindultunk az előre stílusosan bevásárolt Dínom-dánommal (pünkösd és kifosztott éjjel-nappali rlz) a tóhoz. V-t letarháltuk útmutatással: „ Parkolón végig, el egy lerottyant volt tsz épület mellett, tovább és egyszer csak ott lesz A tó”
A volt tsz épület rozsdásodó állványa úgy festett, ha kicsit erősebben meglöki a szél, menten ránk omlik. Telefonos segítséget tarháltunk Gimpitől, Mr. V pedig irányított minket. Törmelékekkel, kövekkel, homokkal, tuskókkal és punkokkal kikövezett úton át végül megleltük az oázisunkat. Cipőt ledobva léptünk bele a gyönyörű kékes-zöld színű, hűs vízbe. Freedooooooom! És ekkor jöttek a sünök… „Magánterület, fürdőzni tilos! Ha visszalép a tóba, letartóztatom!” – dörmögte. Mi meg köszönjük, hogy volt erről tábla. Sürgetve hívtuk a felénk tartó Mötált, majd elindultunk a hírhedt „itt 170 a nagyfröccs” kocsmába. Napi jólesik: Gimpi nyakba, elolvastuk a portrédat és szakadtunk. K, a mi krónikásunk.
A Dínom-dánomnak (ami mellesleg borízesítésű szeszesital, ami nyomokban tablettát és egyéb kisállatok maradványait tartalmazhatja) pusztán a látványától is mindannyian ihletett hangulatba kerültünk,így Mr V és Gimpi gitárral és kötelezően három akkorddal elkezdték a „tarjáljunk g*cit!”. A nagy punk klasszikus mondásokon és rituálék átbeszélésén át ezúttal sem csinálta fel az ihlet az ihletetteket. Eközben NOrsi Punnamyja és az én PUFom is régen túl volt a visszatapson, a Dínom-dánomot sorsára maradt, mi pedig visszatarháltunk a fesztiválra.

A hosszú úton kész punkológiát alkottunk és szerepjátékot kedvenceiknek. Részlet a punkok szakmai vizsgakövetelményeiből:

  • 10 perc alatt 5000Ft összetarhálása a Blaha aluljárójában
  • megfelelő dögbor és dögkóla arány
  • kukák két rúgásból történő felborítása, fedők hasznosítása dobként
  • tűző napon bőrdzsekiben heverni egész nap az Örsnél
  • taréj állítása, lányoknak irányadó minta az ara papagáj tollazata
  • öntisztítás beindítása
  • 3 akkord a gitáron és a „Vérhúgy” című szám beható ismerete, de szóba jöhet még a „Szétkenem a székletem” és a „Bal herém kisebb, mint a jobb” első két sora is
  • arcdísz készítése tűzőgéppel
  • mágnesek likvidálása a környékről
  • punk szójárások elsajátítása („öööÖ,tűz!”)
    • - Friss ismereteinkkel visszatarháltuk magunkat a sátorhoz. T-vel találkoztam útközben, konkrétan hét sátornyira laktak tőlünk és olyasmire vetemedtem vele, amiről első Pannónia Fesztiválom óta csak álmodozni merek: vettem pafe-s pólót!
    És ha már ennyire punkok, irány az Alvin és a mókusok. Évek óta próbálok Alvinra eljutni, idén eljutottam az utolsó 2 számig. „Ez a mocskos élet, ez a rohadt élet, ez a mocskos, rohadt kurva élet! „ ordít, sikít, megőrül. Lélekkiordibálás Alvin módra. Fröccs csaj megtalálása, fröccs felkarolása lenne…ha lenne…de csak a kevésbé ízes, vizesebb bodzafröccs maradt. Menetszélbe beletartjuk az arcunkat és halált megvető bátorsággal szándék van arra, hogy végig ugráljuk az egész Kiscsillagot. Ó, régi évek… Igazatok van, meguntam félni, Kockacukor!
    Negyedik nap, a legtöbb emberünknek nincs holnap, de sajnos energia sincs. A-val elindulunk folyékony aktivitást kutatni. Nagyon negyedik nap van, nem csak fröccs nincs, Monster sincs. Kutatótúra indul, eddig ismeretlen vidékekre vándorolunk a nagyszínpad mellett. Mi is ez a Monster sátor izé? Laza beindulás, majd a „barátságos” biztiboy karszalagon ragad és tiltóan bemutat. Fehér karszalag kell. Kérdő, álmos nézés. Int, hogy valakik osztogatják.
    És ekkor, ahogy a füstös filmekben titkos jelszóra feltárulnak a sötét klubok hátsó ajtajai, úgy huppant elénk a semmiből két szökdécselő, apró övtáskás lány. „Be akartok jutni? „ És a táskából előkerül három fehér karszalag és bejutunk a titkos bejáraton. Pult alól előkerül a Monster, a pénztárca pedig a táskánkban ragad. Karszalagra mérik az enerdzsít, de a vip téren kintre nem viheted. Tömény, nehéz, nagyon üt. Amúgy is már innák és jön az sms-s a Panyolai partról.
    Bomlik a rendszer, fáradnak a röhögések. Ő tud kacsintani. WTF? Legyen inkább „Hands up”, Irie Maffia. Hüpp, trüpp táncolunk, felbasszuk a kéket, dance-dancehall. Letarhálódtunk, elfáradtunk.
    Gyógyfröccs. Ha. Megkerült NOrsi, a fáradtam meg elterültek. Mi meg bekerültünk egy sátorba fázni és gyakoroltuk a punkok jellegzetes tájszólását. „Őöö,tűz! g”
      Borul a rendszer, Kávészünet és sms PókerQueenek. Muszáj tudósítani, hogy mi bizony élőben halljuk, hogy „Pocakoslány, mondd mit kívánsz” s általában úgy van, hogy NOrsival. Mötál is jön, keresi a tüzet ismeretlen cimborájával és értelmetlen fogadásokat kötünk. Meg éhezünk. Régen vetemedtem rá ennyire egy adag ketchupos sült krumplira. Bejön ez a szitu, meg a Borsodi sátor. Hajnali dubstep, lefekvés előtti torna. Indokolatlan sátorbani beépülés a punk szubkultúrába. „Olyanaronyospárék mekkora *sípszó kislányok* mert nem zúztak végig az éjszakában” Olyanaranyospár reggel kipihent arccal köszönte meg a kedves hajnali, ordibált szavakat. Mi pedig szenvedtünk s fulladoztunk a melegtől.

    Szólj hozzá!

    2011.07.06.
    11:46

    Írta: kátya.

    PAFE- 3. nap - Beforgat, kipörget, fröccs

    Napfelkeltekor aludni menni, három óra múlva vidáman ébredni. Így megy ez.
    Vissza a szivecskés napszemüvegért és ki a városba, a macifaszánián lévő, de olcsó&jó pizzázóba. Zárt ajtók, ajtó rázás, majd kiderül, hogy rendelni hátul kell, várni meg a szomszéd kocsmában. Hosszú aszalódás veszi kezdetét. Mire (jóval megkésve) megsült a pizzánk, a hátam is ropogósra pirult. A kocsmáros nénivel meg sikeresen összevesztem és kidobattam magam a mosdóból. Azt mondta sokáig folyattam a csapot, ne itt fürödjek…Így megy ez.
    Evés pipa, ideje hidratálni. Erőltetett menet a teszkóig. Nem vagyok jól. Víz kell, szőlőcukor, esti fröccsnek való. Kollektív szenvedés a teszkó árnyékában a pázsiton. Együtt sülés, nevetés, chill out. A fél csomag szőlőcukortól először rosszabbul leszek, de hosszútávra a hatása igazoltan bevált. Visszafele a buszhoz meghallgathattuk napi punk bölcsességünket: „hö,te mi lenne ha beleöntenénk a kannásbort a csajba és úgy innánk ki?” Na, gyorsan húzzunk tovább…
    „Nagyon hideg van Mozkvában tüllszoknyában…”, láb a nyakba, kéz a fej fölé, helyben futás, magasugrás, ska-ska-ska, PASO koncert, fehér kalap, pizsama. Végeztével pedig átrohanás a magashegyre, meg az i-re, nézzük, Bíborka hivatásos csörgőkígyó, hangbűvésznő hogyan bűvüli a közönséget. Kár, hogy a lábamban benne volt a menni, menni, menni,a szívtakarításra. Fröccs és kiöntés. Alkalmisebhelyesarcúnak írtam a helyzetet orvoslandóan, sátraink árnyékából, miközben a „pizsamámból” vedlettem át. NOrolyáék: „de Kátya, ma ne tűnj el úgy, mint tegnap…telefon…” És jön a válasz.„Bocsi, most mennem kell …”
      „Hm, a két Gábor biztos szívesen meghívna minket egy-egy bodzafröccsre!”- szólt megérkező fröccs-csajom, várakozás alatt hozzám csapódó Gáborokra sandítva. Feszengős beszélgetés és indulás 30Y-ra, mire szembejön a tébányai csapat, mi meg valahogy a Gáboroktól elmaradva, bekeveredtünk a tömegbe és összecsomozódtunk néha spontán ittas öröm ölelésekbe, majd kibogozódtunk port nyelve és felköhögve. Fényt! Alkalmisebhelyesarcú fröccs-csajommal a többiek után ki és beforogva, ki és beforgatva egymást, perdülve, szökdelve követtük a fényt. „Mötál, gyertek ti iiiiiis!” De másnap azt mondta, úgy eltáncoltunk, hogy inkább nem próbáltak lépést tartani.
      „De te olyan vagy, mint a Kovácsovics Fruzsina! Ugye, hogy olyan?” „Nem, nem olyan” „És különben is, nem én hasonlítok a Fruzsinára, hanem ő rám!” „Fogadjunk! Sörben! 10-ből, amit többen mondanak, az lesz” „Benne vagyok!”. Elindult a hajtóvadászat, meg a sor a fényért. „Figyi már, nem adsz kedvezményt a Kovácsovics Fruzsiánanak? Celeb!”- így fröccs-csaj, de a pultos szigorú volt. Vetélytársam hatHatósan rábeszélte az embereket, a nem látható hasonlóságra, nekem csak gyér számú nem fejintést sikerült begyűjtenem. „Szerinted kire hasonlítok?” „öö, Woody Allen, Xtina?...” „Igen, Woody Allenre…”
      Belemelegedve a játékba bölcsész lány kitalálta, hogy „vetélytársam” pedig pont olyan, mint Kis Ádám. Újabb rádumáló és kidumáló körök indultak, bár ennek végeredménye már igen ködös. A fények árnyékában (?) dalok csendültek fel: „az élet a legjobb méreg…” „ ..meghalunk mintha nem volna…” „Óóó, Barbie, Te plasztiktündér…”.. Jaj, frissítőt! Szokásos asztal, szokásos pultos bácsi, szokásos fröccsök. Még egy, még egy és még újabb körök. A gyomrok morgolódnak, így a szakács lány kenyérlángost dicsőítő szavaira többen vesszük a bátorságot és veszünk egyet a mennyei eledelből. Ára pokoli, pont ennyiből készült a vonatozós étek is,de az íze...mennyei valóban!
      Tegnaphoz hasonlóan az emberek ismét elpárolognak, ezúttal T-vel üljük és beszéljük végig a hajnalt. Egyszer még visszatér Z, aki egyszercsak az asztal mellé hajol és kifele eszik, majd felpattan és fényre szólít minket. Semmi rossz elrontói nem vagyunk, majd ő a művelet után megismétli az előbb említett mozdulatsort. Mai napig csodálatra méltónak tartom, azt az egyenes, határozott ívet, ami a célhelyen kívül semmi mást nem mocskolt össze.
      Ennek örömére beálltunk a szarvasos bár táncolói közé, egészen belevilágosodott az ég a jobbnál-jobb rock számokba, majd az első ismeretlennél T-vel szereztünk még egy kis fröccsöt meg szóra valót, aztán tényleg lefekvésre harangoztak minden bagolynak…egyedül az American Beauty mixe jelentett még némi akadályt, de letáncolva azt is, úgy negyed 6 körül már magamra is húztam vacogósan a hálózsákot…

    Szólj hozzá!

    2011.07.05.
    04:05

    Írta: kátya.

    köszi volt!

    Szólj hozzá!

    2011.06.28.
    01:37

    Írta: kátya.

    indokolatlan, szerte-szanaszét csapongó.

    indokolatlanul szerte-szanaszét van a figyelmem és még jobban, lásd, hol marad a pafe?. próbálom magam bugyiba rázni, a mai nappal úgy érzem viszonylag jól is állok, alvadni meg majd ráérek,ha öreg leszek. na meg a buszon... valahogy Sz és madárfalva között sohasem megy az olvasás, majd a nagyfaluig.. el kezdtem az oroszt és nagyon tetszik. újrakezdtem a kreszt, az kevésbé.
    viszont csicseregnek a madarak és szökdelősen boldogak lesznek a barátnők. és ezt olyan jó hallani, mikor Viccesjánynak héliumos lufi hangja van a telefonban és tudod, hogy nem kell hozzá hafanana, hogy táncra perdüljön, Lujzával pedig valami mitikus dolog történik, amiről érezte az ember, hogy meg kell történnie.
    velem mindig véletlen találkozások történnek és most úgy tűnik, a kicsiavilág effektus új aknamezejére lépek Volt-on. kíváncsi vagyok, bevonzom-e azokat a találkozásokat, amikre vágyom és ha igen, mi történik. mindketten tudunk egymásról, de vajon szemtől-szemben mit szólnánk egymáshoz? elvégre már egyikünknek sincs oka csúnyán nézni a másikra, az ok pedig azóta is folyamatosan iszik, alkoholban oldódik . ismerőstől mióta véletlenül fel hívtam és a múltkori beszélgetésünk óta nem félek. azok az apró kétségek is eltűntek, amik akörül forogtak, mi lesz,ha találkozunk? most már szívesen találkozom és beszélek vele, nincs mitől tartanom.
    indokolatlanul hiszem, hogy ha most sodródok s különösebben nem tervezek a nyárra, csak hagyom, hogy történjenek a dolgok, ikszelgetem a naptári programjaimat és nem agyalok, talán sikerül megölnöm drama queen-t és tetszeni fog az, ahol kikötök.
    amivel most foglalkozni akarok a nyelvtanulás mellett, az Észtország és az East-Europe-Trip meg a rádiózás. szabadidőmben pedig megrontom Lujzit, mert mi olyan elrontós baráti társaság vagyunk úgy hírlik. szabadidőmben múlt héten is a mocsok idegesítő Chucky-val rontottuk ízlésvilágát Ikremmel. majd felmentem Bépére, interjuhztunk, bölcsész premiert néztünk: https://www.youtube.com/watch?v=p5PdcCehiY4 elismerésem az alkotóknak!, este pedig szólított a Deák tér, majd a későn jött ihlet hajnali sztahanovvá változtatott, egy nappal határidő után. másnap ismét forgattunk, majd Jack Sparrow-val fröccsöztünk a gáton és a viharvédő Sonynál. harmadnap lám, mire HegyaljaDé végzett AZ nagy vizsgaidőszakkal, az idő is megenyhült...de a Budapest-Eger alkoholmaraton csapata, meg nem rendült s a völgyben elől tomboltam Picire, aki csonka és menve gongolt, ahogy azt a szülinapos kívánta, majd egyéb indokolatlanságok, borok és kilométerek történtek még az este. reggel pedig osztálytalálkozó. 7 év után újratalálkozások, ismerkedések. kellemes, szép és nagyon kellett annak a 12 éves rémesen kövér és csorba fogú kislánynak ez a találkozás.
    este persze, Béef falva tárt karokkal várt. Retro diszkó. WTF? hát nekem ehhez még fáj a fejem...táncoljunk kézzel! hogy mi? ekkora tömeg.. not so bad... hm...maybe next time, csak a fejem az ne lenne. de volt helyette messzi országbeli honunk fia, aki lesz is ismét három hét múlva.
    indokolatlanul indokolatlan minden, mindezt, indokolatlanul imádom. csak a Volt-ra vágyom és holnap egy kis Deák térre. ki tart velem?

    Szólj hozzá!

    2011.06.23.
    01:00

    Írta: kátya.

    inspiráció.

    https://m.blog.hu/pu/pumukli/image/inspiration.jpg

    Szólj hozzá!

    2011.06.16.
    23:20

    Írta: kátya.

    PAFE 2. nap - D-húr felhajtó túra

    Míg éjjel időközben a hálózsákom kettőre szaporodott, a telefonom aksija szinte csutkára lemerült. A környékbeli sátrakat körbe rabolták, az enyém úgy tűnt eddig megúszta. Reggel 10 fele, ahogy a nap felderült és negyven fokosra forralta a sátrat, ki kellett hajolni levegőt venni és megküzdeni a végestelen sorral a zuhanyért. Meg visszahívni a szerkesztőmet, hogy miért hívott és írt sms-t, mikor nekem még fizikailag fájt az ébredés. „Kátya, van kedved VOLT fesztiválra menni?” „Hogymii? Hogyafenébe ne?” Örömébodotá. A zuhany nem olyan fostos, mint előző években, csak éppen áram nincs és hideg víz. A tűzforróval kísérleteztem, nem leforrázni magam. Na, de ilyes módon, az elkobzott borotvák problémája is megoldható lehetett volna srácok, lányok.
    Miután összeszereltem magam és a kockás ruhám, Gimpivel nyakunkba vettük a várost. Gitárhúr kell, anélkül nem férfi a férfi, a lány pedig enni és telefont tölteni szeretne. Meg kávét. Várpalotán nincs hangszerbolt, állítják ketten is, majd cáfolnak rá a zeneiskolában. Hiába, a harmadik tízemeletes ház aljában, a remény útja végén, a zárva tábla lifeg. Hát, akkor nincs más választás: induljon a D-dúr felhajtó túra! Ha Veszprémbe megy előbb busz oda, ha Fehérvárra, hát oda. Veszprém nyert. Összeállt a kis úti batyu is: sajt, sajtos kifli, csoki, sör. A program pedig bővült, mert Kátyácska elfelejtette a pin kódját, a puk meg esélytelen, NOrsolyáék meg már lassan ide érnek és keresni fognak. Hajajjj…
    Veszprémben szerencsére rögvest meglett a D-húr mekka, majd a témobil is, az új-régi pin kóddal. A telefon még egy kicsit megpihent a használt telefonos töltőjén, a civilizációba visszatérve nekünk pedig eljött a kocka öt perc. Meg az éhes vagyok, igyunk kávét. Helyre vadászva pedig egyszer csak megjelent, a már Szisztörös várvadászó, elázós turnékor is megcsodált, helyes kis étterem. Együnk pizzát! Ám, a pizzából végül életem legnagyobb melegszendvicse lett, bagettből, ízekből, jól lakásból. NOrsolyáékkal is beszéltem, igaz, a rossz hangszóró miatt csak ordítva ment. Sebaj, visszatért keblemre a saját kis hűtársam, ErikSanyi, mi pedig besparoltunk némi fröccs partyhoz valót.
    És mivel ez egy ilyen remek nap, egyértelmű, hogy a busz is pont akkor indul, amikor odaérünk. Lépcsőn ülés, telefonszerelés, előtte pedig fél órás kutatás, női malaclopóból mindent kirakodás, hogy persze a végén a telefon a hasitasiból kerüljön elő. Végre szólhattam PK Lujzimnak, hogy én fogom elvenni a fesztivál szüzességét VOLT-tal. Reakció: „Aztak*rva, aztak*rva! Íííííí!”
    Mire odaértünk a rendelés már le volt adva „Mötál, vidd ki a plédemet, egy árnyékos helyre, jó messze a punkoktól, fröccs party lesz!”. És lett is, meg meglett mindenki hiszen INNÁK, INNÁK, INNÁK, INNÁK, a csapatinduló. És jöttek a punkok is, akik előadásában legalább háromszor meghallgathattunk egy bájos dalt arról, milyen a kőbányaitól vért hányni és kinek milyen fasza a húgyhólyagja. Így megy ez.
    Megérkeztek végül NOrsolyáék is, vodkával átitatott hanggal és szívószálakkal. Hát fiam, hol voltál?? Szereljük át a sátrat, adj helyett magad mellett. Majd végül találkoztam AlkalmiSebhelyesarcúval és a tébányaiakkal és besüvítettünk a Vad Fruttik végére, majd vissza a bodzafröccsöshöz. „Én még sosem voltam Pannónia Fesztiválon!” és végül még egy nagy korty, még egy és még egy pár. Natasa? Nem, Kátya. Végül is, orosz, orosz, ahogy a Szonja is. „De te olyan vagy, mint a Kovácsovics Fruzsina. Ugye, hogy hasonlít rá?” „De ő hasonlít rááám!”És az emberek egyszercsak elkezdtek fogyatkozni, Zs-vel meg pont elértük az Elthon John-t, aki vezetett, a motor remegett, suhanó. Hajnalig dumáltunk majd napfelkelténél ez így nem mehetett tovább, aludni kő. Paradox. Remélem a fröccs nem hallgatatta el túlzottan az elmét és nem beszéltette meg nagyon a lelket. Nem érné meg magamat és mást megbántani.

    Szólj hozzá!

    2011.06.15.
    22:50

    Írta: kátya.

    PAFE 1. nap - INNÁK!

      Az ígéret szép szó. Így előző este eljátszottam a konyhatündért, az egyetlen normális étel kisütésével, amit megtudok csinálni: a kenyérlángos. Esti vétkezés, hiszen kell a kóstoló, táska rakodás. Habár a cuccok évről-évre egyre kevesebbek lesznek, a hátizsák még így is a felesleges, elő sem vett dolgok tárháza lett. Valami hetedjére sem változik.
      Reggel a csipatörlés és a szomszéd boszorkánnyal való veszekedés után, természetesen késve érkeztem A Délibe. A vonatfülkében már zörögtek a gitárok, fogytak a sörök, az úton ének, nevetés és lopott cigaretta füsteregetés hallatszott. Így megy ez.
      Várpalota HÚHÚ. Mire leértünk majd elfújt mindenkit a szél, vad harisnya felvétel indult, no meg, venni kéne valami kommerszet is, nehogy a meggylé ránk maradjon. Sör, buszozás, ufo, rocksztár és szivecskés napszemüvegek, na meg Gimpi teherbeesése a kis Ikarussal. Majd a benzinkútnál, Royal párosodott a gyümölcslével, kellett a zenergia a sorban álláshoz.
      Idén is jobb egy sajtós lány, mint egy gombás. Így mire kiálltam a sort, addigra bent már állt a sátor és ment a sörmenet. Benzinkúti party, dalra fakadt gitárok, gitárosok, tarháló punkok. BME alakulat, Szájmonék. Majd újra rám jött a járok-járok, na meg ha bent már mennek a koncertek… Újabb pakolós sor, szalad ki „dzsízösz”, mellőlem „Már megint te??”, az előző sorozós társam. Leginkább legjobb a Pafesztben, hogy ilyen kicsi. Sőt, oly kicsi, hogy random öt-hat-hét sátorra cölöpöltek RP-ék, szomszédba meg Szájmonék. Így megy ez, mint Vonnegutnál. Így ment ez két éve is „Olyan mint BME-s haverom az Á!” és pont ő az.
      A Malátabárban meg Mocskok a kölykök, szeressük őket, első sorból, V-ékkel énekelve. De azért mégiscsak I wanna rock, nagyszínpad! A cseppnyit fáradt, mégis ezt beszéddel remekül leplező, fehérszőke hajú énekes megcsavarta a népeket, noha a legtöbbjük csak azt tudta rendesen megénekelni, hogy We’re not gonna take it, mindre szépen szállt a pogótól felszálló por. Mi meg inkább fröccs. Ugye?
      A szemek homályosak, a járás szép egyenes. Magna Cum Lauden táncolni mégis érdemes. Meg Intim Tornán is berohanni a tömegbe, berángatni Mötált és O-t és ropni, tombolni, eldőlni, mással ropni, sürögni-forogni, random kék foltokat szerezni. Öt nap után kész kis élménytár lett a lábaimon: ez talán Intim tornáról, ez PASO-ról, ez 30Y-ról, ez Magna Cum-ról, ez innen, ez onnan, de a harisnya még mindig bírja.
      Majd némi bolyongás. Te meg ne mosolyogj rám, szökdelni csak velem ért. „Te, szíves szemüveges lány, veled meg táncoltam Intim tornán!” szólt a piros pólós srác s táncoltunk a szarvas zenéire is.
      A Yellow Spots volt talán az egyetlen alkalom, hogy betévedtem a Bivaly sátorba. Szájmon, az ötödik napi mesélés, első napra szaladt át. Önbizalom növelő beszédtöltés, önbizalom növelő mókás, telefonnal hadonászó részeg srácok. Fáradtságot csökkentő, fázós, sátras elalvás.

    Szólj hozzá!

    Címkék: fesztivál 2011 pannónia pafe pafeszt innák

    2011.06.09.
    09:13

    Írta: kátya.

    I. Berekfürdői Underground Könnyűzenei Tehetségkutató Fesztivál (2011.június 18.)

    I. Berekfürdői Underground Könnyűzenei Tehetségkutató Fesztivál (2011.június 18.)
      Miért csak a föld alól, pincékből és garázsokból hallatszik zeneszó vidéken? Hol vannak a lelkes amatőr, még fel nem fedezett fiatal zenekarok, tehetségek? Vagy már mindet felfedezte a Megasztár? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az I. Berekfürdői Underground Könnyűzenei Tehetségkutató Fesztiválon. Szeretettel várunk minden még be nem futott előadót, legyen az egyéni produkció vagy nagy zenekar, akik megmutatnák magukat a nagy közönség és a szakmai zsűri előtt. Bizonyítsuk be, hogy a vidék nem csak vénnek való! Ennek fejében pedig a díjazás sem maradhat ki:
    Díjazás: I. hely: oklevél + vándor kupa + egy hosszúhétvége + fellépési lehetőség a Strandszinpadon + 50.000 Ft II. hely: oklevél + további fellépési lehetőség
      III. hely: oklevél + további fellépési lehetőség
      Az eredményhirdetés után sem lesz a tücsköké a terep, az est további részében a kunhegyesi The Borgia (www. theborgia.hu) és az egyötöd részt berekfürdői Kanyon (www.kanyonmusic.hu) zenekar gondoskodik a hangulatról. A tehetségkutató és a koncertek helyszíne Berekfürdőn a Berek tér, a torkok nedvesen tartását pedig a Fenyő presszó biztosítja. Nem ez az első efféle non profit „megmozdulás” Berekfürdőn, a helyi fiatalok immáron három éve rendszeresen gyűjtik ide a környékbeli zenekarokat és koncertre éhes fiatalokat.
        Ne csak ázz Berekfürdőben, rázd is vagy játssz, június 18-án!
      Bővebb informácikók: www.berekberendezve.blogspot.com

    Szólj hozzá!

    Címkék: zene underground fesztivál the fenyő i. tehetségkutató berekfürdő kanyon presszó borgia berekfürdői könnyűzenei (2011.június 18.)

    2011.06.08.
    22:24

    Írta: kátya.

    építs világot magadnak.

    "Ma meggyőztem magam arról hogy, feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass. Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy... félek hogy ha egy kicsit is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem és nem tudom hogy túlélném-e" Pont ilyen voltam. Aztán engedem a boldogságnak és össze is omlott körülöttem. De ez már csak így megy. Összeomlik és újra épül. Én most magabiztossággal és leadott kilókkal építem a sajátomat. A legfontosabb, az alapkő lerakása már megtörtént és jól is érzem magam az épülő váram falai között, ahol rengeteg helyett hagytam a boldogságnak. Annak, ami jön-megy.

    Szólj hozzá!

    2011.06.06.
    22:26

    Írta: kátya.

    kedves idős bácsi.

    Szeretem az efféle helyzeteket a metrónál: - No, jó, én már lassan 70 leszek, de mondták már magácskának a férfiak, hogy milyen szépek a kék szemei? -Nem, mert zöld szemeim vannak

    Szólj hozzá!

    2011.06.06.
    22:24

    Írta: kátya.

    unokatesók.

    "Hello ... Utána néztem hogy a legolcsobb eljutni Tallinnba :D:D:D csak 3114 km a gyalogos ut ... 10 nap 18 óra :D:D:D Az semmi a félévhez képest :pppppppppp http://maps.google.hu/maps?hl=hu&tab=wl Vagy Öcsi javasolta hogy fogadj kutyukat és kösd egy szán elé :DDDD" Óje. Imádlak titeket.:D

    Szólj hozzá!

    2011.06.05.
    01:37

    Írta: kátya.

    Egy elválás margójára

    Hosszú csók a homlokra, szoros ölelés. A lány pedig csak mosolygott és várta a csókot, amit nem kapott. A fiú szeretett ázni, de most nem akart, a lány pedig annyira várta volna, hogy bőrig ázzanak az esőben, hazafelé sétálva, ahol a behűtött bor és a rendebe szedett szoba várta őket. Hiába. "Nem alszok ott..."
    És a föld megnyílt, ő pedig legszívesebben földhöz vágta volna magát és fuldokolva parancsolt volna rá, hogy "szívd vissza, szívd vissza...".. Ez volt az, amitől rettegett, s rettegett attól is, hogy egyáltalán ilyeneken gondolkozzon, mikor annyira boldog volt. Mert ezelőtt is, mindig mikor kicsit is kezdett jobban bízni, tervezni, mert boldog lenni, jött egy kósza szellő, számos felesleges aggódás, majd valóra vált az összes félelme. Végre önmaga volt, megjátszás, megfelelés nélkül...egyes egyedül, a fiú barátainak akart megfelelni, mert tudta, hogy milyen fontosak neki s ő is jól érezte magát, ha ott voltak. Az egy másik világ volt, egy valósabb lány. Miközben a fiú múltja folyamatosan zaklatta őt álmaiban, még most is, holott már nem kell tőle tartania.
    El lehet rontani valamit agyban? Vagy eleve ennyi volt elrendelve? Valami súlyos bűnt követhetett el Venus ellen, ha mindig megbünteti. Inkább sosem kapta volna meg amire vágyott, mert így, hogy tudja mit vesztett el, sokkal nehezebb túl lépni rajta, mint úgy, hogy sose tapasztalta volna meg, hogy lehet így is boldognak lenni.
    De neki tényleg csak a sztahanov mód való. Csinyovnyik, kis lélektelen féreg, aki ugyan lélektelenül éli le az életét, de legalább a veszteségekről sem tud. Bár, ha rossz, legalább tudja, hogy él. Tapasztal. Kevés önbizalom... Persze, mert mindig úgy búcsúznak tőle: majd találkozol azzal a fiúval,aki ... De ha nem akar találkozni mással? És ha eddig egyiknek sem volt jó, miből gondolhatja, hogy jó lesz másoknak?
    Szabadságvágy. Kívánom, hogy minden nap más lány legyen az ágyában. Ha erre vágyott, legyen ez. Minden nap más. Csak tényleg legyen más. Még egy olyat nem lenne képes elviselni, hogy a szabad fél, a nagy szabadságában olyan emberre leljen, akivel ma már boldogan, amíg meg nem... Ő miért nem képes boldoggá tenni azt, akivel ő jól érzi magát?
    Ha jelenleg ezt jelenti a boldogságot. Ha már ő nem lehetett az az ember, aki mellett boldognak érezze magát. Mintha meg se próbálta volna. Végig úgy érezte a múltja fényében, hogy az, amiben vannak egy iszonyatosan törékeny porcelán, amit óvni kell, amire figyelni kell, amiért talán áldozni is kell, hogy ugyanúgy csilloghasson, ahogy kezdetben.
    De a porcelánt mégis apró darabjaira törték.

    Szólj hozzá!

    2011.05.31.
    13:34

    Írta: kátya.

    use a condom.

    Szólj hozzá!

    Címkék: napi condom durex reklámzabálók reklán

    2011.05.13.
    02:53

    Írta: kátya.

    a keresett weboldal töltődik.

    már égeti az ujjaimat az új blog, csak a szememnek nem tetszik ez a sima sablon. amint kisegít valaki vagy rájövök, hogy kell változtatni rajta, jövök szót fosni. addig pedig 42.

    Szólj hozzá!

    süti beállítások módosítása