Kátya, boldog bölcsész blog

Vajon mit reklámozhat az a videó, aminek a két szereplője egy fehér köpenyes úriember és egy csillogó fehér fogsorral mosolygó nő? „Fogkrémet, fogorvost!” – vágnánk rá sokan egyből, mit sem sejtve, hogy 60 évvel korábban ezek egy cigarettareklám jelenetének képei voltak. Míg akkor a tévék azt hangoztatták, hogy a „A legtöbb doktor Camel-t szív”, ma nikotintapaszokat hirdetnek, és leszoktatnak. Miután egy fél világ rászokott.

A füstölgő szenvedély-rudak az ötvenes évek reklámjaiban egyet jelentettek a szabadsággal, filmekben dohányozni maga volt a sikk, a tétlen kezek legkedveltebb lefoglalása. Rendezők, színésznők attribútuma lett, és ha korábban hidegen hagyta az embert, most felgyulladt benne a lelkesedés tüze. Majd a kezében az első szál cigi. Majd a második, a harmadik és a nagyon sokadik. Az eltelt 60 év során a mosolygós nőnek megsárgult a foga, az orvos pedig ma már inkább a leszokásban segítene. Míg Sherlock Holmes kockás kabátban és cigivel jött a világra, addig ma az Egészségügyi Világszervezet kilökné a kezéből. Árt a nézők tüdejének. Carrie is megpróbál leszokni a Marlbororól. Büdös a barátjának.

Így indul a kollektív leszokás. Elsőként lassan, a reklámokat vonják meg a nagyérdeműtől és a dohánygyárosoktól, ezzel együtt pedig a szponzorációt és a promóciót. A gyárosoknak a legnehezebb a leszokás, a többiek pedig rágyújtanak bánatukban. Nincs több Marlboro-s baseball-sapka a Forma1-es futamokon, helyettük kapunk kátrányos tüdőket, büdös leheletet, és antireklámokat, kampányokat. Most, ami anno menő volt, azt mondják ciki. És nemcsak ciki, hanem egyre több helyen tilos is. A dohányreklámoknak harangoztak, egyre több országban teljesen tiltottak ezek a hirdetések, köztük Magyarországon is. Így csak a márkajelzés adhatja el a bagót, a felület (például a cigis doboz) 30%-án pedig látszódnia kell a figyelmeztetésnek arról, hogy ez káros, valamint fel kell tüntetni a füst-, nikotin- és szén-monoxid-tartalmat is egységnyi mennyiségben. Mind tudjuk, Carrie és Sherlock Holmes is látja már a dobozokon a figyelmeztetést, cikizik is őket, a füstölgés mégis folytatódik. Míg mi fittyet hányunk rá, vagy éppen mindig „az utolsó” szálra gyújtunk, a tévék és a reklámozók kénytelenek búcsút venni régi barátjuktól, és kiiktatják a vén szivart a képből.