Az ígéret szép szó. Így előző este eljátszottam a konyhatündért, az egyetlen normális étel kisütésével, amit megtudok csinálni: a kenyérlángos. Esti vétkezés, hiszen kell a kóstoló, táska rakodás. Habár a cuccok évről-évre egyre kevesebbek lesznek, a hátizsák még így is a felesleges, elő sem vett dolgok tárháza lett. Valami hetedjére sem változik.
Reggel a csipatörlés és a szomszéd boszorkánnyal való veszekedés után, természetesen késve érkeztem A Délibe. A vonatfülkében már zörögtek a gitárok, fogytak a sörök, az úton ének, nevetés és lopott cigaretta füsteregetés hallatszott. Így megy ez.
Várpalota HÚHÚ. Mire leértünk majd elfújt mindenkit a szél, vad harisnya felvétel indult, no meg, venni kéne valami kommerszet is, nehogy a meggylé ránk maradjon. Sör, buszozás, ufo, rocksztár és szivecskés napszemüvegek, na meg Gimpi teherbeesése a kis Ikarussal. Majd a benzinkútnál, Royal párosodott a gyümölcslével, kellett a zenergia a sorban álláshoz.
Idén is jobb egy sajtós lány, mint egy gombás. Így mire kiálltam a sort, addigra bent már állt a sátor és ment a sörmenet. Benzinkúti party, dalra fakadt gitárok, gitárosok, tarháló punkok. BME alakulat, Szájmonék. Majd újra rám jött a járok-járok, na meg ha bent már mennek a koncertek… Újabb pakolós sor, szalad ki „dzsízösz”, mellőlem „Már megint te??”, az előző sorozós társam. Leginkább legjobb a Pafesztben, hogy ilyen kicsi. Sőt, oly kicsi, hogy random öt-hat-hét sátorra cölöpöltek RP-ék, szomszédba meg Szájmonék. Így megy ez, mint Vonnegutnál. Így ment ez két éve is „Olyan mint BME-s haverom az Á!” és pont ő az.
A Malátabárban meg Mocskok a kölykök, szeressük őket, első sorból, V-ékkel énekelve. De azért mégiscsak I wanna rock, nagyszínpad! A cseppnyit fáradt, mégis ezt beszéddel remekül leplező, fehérszőke hajú énekes megcsavarta a népeket, noha a legtöbbjük csak azt tudta rendesen megénekelni, hogy We’re not gonna take it, mindre szépen szállt a pogótól felszálló por. Mi meg inkább fröccs. Ugye?
A szemek homályosak, a járás szép egyenes. Magna Cum Lauden táncolni mégis érdemes. Meg Intim Tornán is berohanni a tömegbe, berángatni Mötált és O-t és ropni, tombolni, eldőlni, mással ropni, sürögni-forogni, random kék foltokat szerezni. Öt nap után kész kis élménytár lett a lábaimon: ez talán Intim tornáról, ez PASO-ról, ez 30Y-ról, ez Magna Cum-ról, ez innen, ez onnan, de a harisnya még mindig bírja.
Majd némi bolyongás. Te meg ne mosolyogj rám, szökdelni csak velem ért. „Te, szíves szemüveges lány, veled meg táncoltam Intim tornán!” szólt a piros pólós srác s táncoltunk a szarvas zenéire is.
A Yellow Spots volt talán az egyetlen alkalom, hogy betévedtem a Bivaly sátorba. Szájmon, az ötödik napi mesélés, első napra szaladt át. Önbizalom növelő beszédtöltés, önbizalom növelő mókás, telefonnal hadonászó részeg srácok. Fáradtságot csökkentő, fázós, sátras elalvás.
