Hosszú csók a homlokra, szoros ölelés. A lány pedig csak mosolygott és várta a csókot, amit nem kapott. A fiú szeretett ázni, de most nem akart, a lány pedig annyira várta volna, hogy bőrig ázzanak az esőben, hazafelé sétálva, ahol a behűtött bor és a rendebe szedett szoba várta őket. Hiába. "Nem alszok ott..."
És a föld megnyílt, ő pedig legszívesebben földhöz vágta volna magát és fuldokolva parancsolt volna rá, hogy "szívd vissza, szívd vissza...".. Ez volt az, amitől rettegett, s rettegett attól is, hogy egyáltalán ilyeneken gondolkozzon, mikor annyira boldog volt. Mert ezelőtt is, mindig mikor kicsit is kezdett jobban bízni, tervezni, mert boldog lenni, jött egy kósza szellő, számos felesleges aggódás, majd valóra vált az összes félelme. Végre önmaga volt, megjátszás, megfelelés nélkül...egyes egyedül, a fiú barátainak akart megfelelni, mert tudta, hogy milyen fontosak neki s ő is jól érezte magát, ha ott voltak. Az egy másik világ volt, egy valósabb lány. Miközben a fiú múltja folyamatosan zaklatta őt álmaiban, még most is, holott már nem kell tőle tartania.
El lehet rontani valamit agyban? Vagy eleve ennyi volt elrendelve? Valami súlyos bűnt követhetett el Venus ellen, ha mindig megbünteti. Inkább sosem kapta volna meg amire vágyott, mert így, hogy tudja mit vesztett el, sokkal nehezebb túl lépni rajta, mint úgy, hogy sose tapasztalta volna meg, hogy lehet így is boldognak lenni.
De neki tényleg csak a sztahanov mód való. Csinyovnyik, kis lélektelen féreg, aki ugyan lélektelenül éli le az életét, de legalább a veszteségekről sem tud. Bár, ha rossz, legalább tudja, hogy él. Tapasztal.
Kevés önbizalom... Persze, mert mindig úgy búcsúznak tőle: majd találkozol azzal a fiúval,aki ... De ha nem akar találkozni mással? És ha eddig egyiknek sem volt jó, miből gondolhatja, hogy jó lesz másoknak?
Szabadságvágy. Kívánom, hogy minden nap más lány legyen az ágyában. Ha erre vágyott, legyen ez. Minden nap más. Csak tényleg legyen más. Még egy olyat nem lenne képes elviselni, hogy a szabad fél, a nagy szabadságában olyan emberre leljen, akivel ma már boldogan, amíg meg nem... Ő miért nem képes boldoggá tenni azt, akivel ő jól érzi magát?
Ha jelenleg ezt jelenti a boldogságot. Ha már ő nem lehetett az az ember, aki mellett boldognak érezze magát.
Mintha meg se próbálta volna.
Végig úgy érezte a múltja fényében, hogy az, amiben vannak egy iszonyatosan törékeny porcelán, amit óvni kell, amire figyelni kell, amiért talán áldozni is kell, hogy ugyanúgy csilloghasson, ahogy kezdetben.
De a porcelánt mégis apró darabjaira törték.
