2011.12.01.
00:14

Írta: kátya.

egyszer

Egyszer majd… írok egy dalt neked. Egyszer majd kisüvít belőlem minden düh, bánat, szeretet és boldog közönnyel tudok rád tekinteni. Egyszer majd lekerül az összes lánc, amivel magadhoz kötözöl, egyszer majd elfoszlanak azok az emlékek, amik pillanatokhoz, helyekhez köthetőek. Egyszer majd, nem gondolok rád, mert nem te leszel a legjobb. Egyszer jönni fog egy sokkal jobb és az összes te lényegtelen és nevetséges üggyé törpül. Egyszer…

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://pumukli.blog.hu/api/trackback/id/tr813427481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása