Úri dolog. Mire kiálltam a sort a zuhanyzóban, amiben nem mellesleg volt meleg víz és negyedik nap ellenére még egészen rendben volt, NOrsolyáék már kint ültek a buszmegállóban az ételmentő pizzával. Teendők: wc, töltő, fröccs/sör. Gyógyuljunk kollektíven. Az előző években oly kedves kertes kiülős, virágos, pincés hely idén csalódás volt.. sem rendes mosdó, sem működő konnektor. NOrsira kellett volna hallgatni és rögvest az Alagsorba menni. Hűvös punyadás. És megvan a nap új jelmondata, sőt az egész fesztiválé: „Tarháljunk g*ci!” Mert két tarajos-tüskésnél ez oly természetes felszólítás, mint mikor te oldalba bököd egy cimborádat: „Igyunk sört!”.
Ennek tükrében miután letarháltuk a pultost árammal, hogy tölteni tudjuk a telefonunkat, elkezdtük megírni a magas röptű „Tarháljunk g*ci!” című nótát, de csak eddig jutottunk, mire visszaértünk a fesztiválhoz: „Csak akkor tarhálok, ha úgy van és általában úgy van”. Hát, elindultunk az előre stílusosan bevásárolt Dínom-dánommal (pünkösd és kifosztott éjjel-nappali rlz) a tóhoz. V-t letarháltuk útmutatással: „ Parkolón végig, el egy lerottyant volt tsz épület mellett, tovább és egyszer csak ott lesz A tó”
A volt tsz épület rozsdásodó állványa úgy festett, ha kicsit erősebben meglöki a szél, menten ránk omlik. Telefonos segítséget tarháltunk Gimpitől, Mr. V pedig irányított minket. Törmelékekkel, kövekkel, homokkal, tuskókkal és punkokkal kikövezett úton át végül megleltük az oázisunkat. Cipőt ledobva léptünk bele a gyönyörű kékes-zöld színű, hűs vízbe. Freedooooooom! És ekkor jöttek a sünök… „Magánterület, fürdőzni tilos! Ha visszalép a tóba, letartóztatom!” – dörmögte. Mi meg köszönjük, hogy volt erről tábla. Sürgetve hívtuk a felénk tartó Mötált, majd elindultunk a hírhedt „itt 170 a nagyfröccs” kocsmába. Napi jólesik: Gimpi nyakba, elolvastuk a portrédat és szakadtunk. K, a mi krónikásunk.
A Dínom-dánomnak (ami mellesleg borízesítésű szeszesital, ami nyomokban tablettát és egyéb kisállatok maradványait tartalmazhatja) pusztán a látványától is mindannyian ihletett hangulatba kerültünk,így Mr V és Gimpi gitárral és kötelezően három akkorddal elkezdték a „tarjáljunk g*cit!”. A nagy punk klasszikus mondásokon és rituálék átbeszélésén át ezúttal sem csinálta fel az ihlet az ihletetteket. Eközben NOrsi Punnamyja és az én PUFom is régen túl volt a visszatapson, a Dínom-dánomot sorsára maradt, mi pedig visszatarháltunk a fesztiválra.
A hosszú úton kész punkológiát alkottunk és szerepjátékot kedvenceiknek.
Részlet a punkok szakmai vizsgakövetelményeiből:
10 perc alatt 5000Ft összetarhálása a Blaha aluljárójában
megfelelő dögbor és dögkóla arány
kukák két rúgásból történő felborítása, fedők hasznosítása dobként
tűző napon bőrdzsekiben heverni egész nap az Örsnél
taréj állítása, lányoknak irányadó minta az ara papagáj tollazata
öntisztítás beindítása
3 akkord a gitáron és a „Vérhúgy” című szám beható ismerete, de szóba jöhet még a „Szétkenem a székletem” és a „Bal herém kisebb, mint a jobb” első két sora is
arcdísz készítése tűzőgéppel
mágnesek likvidálása a környékről
punk szójárások elsajátítása („öööÖ,tűz!”)
-
Friss ismereteinkkel visszatarháltuk magunkat a sátorhoz. T-vel találkoztam útközben, konkrétan hét sátornyira laktak tőlünk és olyasmire vetemedtem vele, amiről első Pannónia Fesztiválom óta csak álmodozni merek: vettem pafe-s pólót!
És ha már ennyire punkok, irány az Alvin és a mókusok. Évek óta próbálok Alvinra eljutni, idén eljutottam az utolsó 2 számig. „Ez a mocskos élet, ez a rohadt élet, ez a mocskos, rohadt kurva élet! „ ordít, sikít, megőrül. Lélekkiordibálás Alvin módra. Fröccs csaj megtalálása, fröccs felkarolása lenne…ha lenne…de csak a kevésbé ízes, vizesebb bodzafröccs maradt. Menetszélbe beletartjuk az arcunkat és halált megvető bátorsággal szándék van arra, hogy végig ugráljuk az egész Kiscsillagot. Ó, régi évek… Igazatok van, meguntam félni, Kockacukor!
Negyedik nap, a legtöbb emberünknek nincs holnap, de sajnos energia sincs. A-val elindulunk folyékony aktivitást kutatni. Nagyon negyedik nap van, nem csak fröccs nincs, Monster sincs. Kutatótúra indul, eddig ismeretlen vidékekre vándorolunk a nagyszínpad mellett. Mi is ez a Monster sátor izé? Laza beindulás, majd a „barátságos” biztiboy karszalagon ragad és tiltóan bemutat. Fehér karszalag kell. Kérdő, álmos nézés. Int, hogy valakik osztogatják.
És ekkor, ahogy a füstös filmekben titkos jelszóra feltárulnak a sötét klubok hátsó ajtajai, úgy huppant elénk a semmiből két szökdécselő, apró övtáskás lány. „Be akartok jutni? „ És a táskából előkerül három fehér karszalag és bejutunk a titkos bejáraton. Pult alól előkerül a Monster, a pénztárca pedig a táskánkban ragad. Karszalagra mérik az enerdzsít, de a vip téren kintre nem viheted. Tömény, nehéz, nagyon üt. Amúgy is már innák és jön az sms-s a Panyolai partról.
Bomlik a rendszer, fáradnak a röhögések. Ő tud kacsintani. WTF? Legyen inkább „Hands up”, Irie Maffia. Hüpp, trüpp táncolunk, felbasszuk a kéket, dance-dancehall.
Letarhálódtunk, elfáradtunk.
Gyógyfröccs. Ha. Megkerült NOrsi, a fáradtam meg elterültek. Mi meg bekerültünk egy sátorba fázni és gyakoroltuk a punkok jellegzetes tájszólását. „Őöö,tűz! g”
Borul a rendszer, Kávészünet és sms PókerQueenek. Muszáj tudósítani, hogy mi bizony élőben halljuk, hogy „Pocakoslány, mondd mit kívánsz” s általában úgy van, hogy NOrsival. Mötál is jön, keresi a tüzet ismeretlen cimborájával és értelmetlen fogadásokat kötünk. Meg éhezünk. Régen vetemedtem rá ennyire egy adag ketchupos sült krumplira. Bejön ez a szitu, meg a Borsodi sátor. Hajnali dubstep, lefekvés előtti torna. Indokolatlan sátorbani beépülés a punk szubkultúrába. „Olyanaronyospárék mekkora *sípszó kislányok* mert nem zúztak végig az éjszakában” Olyanaranyospár reggel kipihent arccal köszönte meg a kedves hajnali, ordibált szavakat. Mi pedig szenvedtünk s fulladoztunk a melegtől.
