Napfelkeltekor aludni menni, három óra múlva vidáman ébredni. Így megy ez.
Vissza a szivecskés napszemüvegért és ki a városba, a macifaszánián lévő, de olcsó&jó pizzázóba. Zárt ajtók, ajtó rázás, majd kiderül, hogy rendelni hátul kell, várni meg a szomszéd kocsmában. Hosszú aszalódás veszi kezdetét. Mire (jóval megkésve) megsült a pizzánk, a hátam is ropogósra pirult. A kocsmáros nénivel meg sikeresen összevesztem és kidobattam magam a mosdóból. Azt mondta sokáig folyattam a csapot, ne itt fürödjek…Így megy ez.
Evés pipa, ideje hidratálni. Erőltetett menet a teszkóig. Nem vagyok jól. Víz kell, szőlőcukor, esti fröccsnek való. Kollektív szenvedés a teszkó árnyékában a pázsiton. Együtt sülés, nevetés, chill out. A fél csomag szőlőcukortól először rosszabbul leszek, de hosszútávra a hatása igazoltan bevált. Visszafele a buszhoz meghallgathattuk napi punk bölcsességünket: „hö,te mi lenne ha beleöntenénk a kannásbort a csajba és úgy innánk ki?” Na, gyorsan húzzunk tovább…
„Nagyon hideg van Mozkvában tüllszoknyában…”, láb a nyakba, kéz a fej fölé, helyben futás, magasugrás, ska-ska-ska, PASO koncert, fehér kalap, pizsama. Végeztével pedig átrohanás a magashegyre, meg az i-re, nézzük, Bíborka hivatásos csörgőkígyó, hangbűvésznő hogyan bűvüli a közönséget. Kár, hogy a lábamban benne volt a menni, menni, menni,a szívtakarításra. Fröccs és kiöntés. Alkalmisebhelyesarcúnak írtam a helyzetet orvoslandóan, sátraink árnyékából, miközben a „pizsamámból” vedlettem át. NOrolyáék: „de Kátya, ma ne tűnj el úgy, mint tegnap…telefon…” És jön a válasz.„Bocsi, most mennem kell …”
„Hm, a két Gábor biztos szívesen meghívna minket egy-egy bodzafröccsre!”- szólt megérkező fröccs-csajom, várakozás alatt hozzám csapódó Gáborokra sandítva. Feszengős beszélgetés és indulás 30Y-ra, mire szembejön a tébányai csapat, mi meg valahogy a Gáboroktól elmaradva, bekeveredtünk a tömegbe és összecsomozódtunk néha spontán ittas öröm ölelésekbe, majd kibogozódtunk port nyelve és felköhögve. Fényt! Alkalmisebhelyesarcú fröccs-csajommal a többiek után ki és beforogva, ki és beforgatva egymást, perdülve, szökdelve követtük a fényt. „Mötál, gyertek ti iiiiiis!” De másnap azt mondta, úgy eltáncoltunk, hogy inkább nem próbáltak lépést tartani.
„De te olyan vagy, mint a Kovácsovics Fruzsina! Ugye, hogy olyan?” „Nem, nem olyan” „És különben is, nem én hasonlítok a Fruzsinára, hanem ő rám!” „Fogadjunk! Sörben! 10-ből, amit többen mondanak, az lesz” „Benne vagyok!”. Elindult a hajtóvadászat, meg a sor a fényért. „Figyi már, nem adsz kedvezményt a Kovácsovics Fruzsiánanak? Celeb!”- így fröccs-csaj, de a pultos szigorú volt. Vetélytársam hatHatósan rábeszélte az embereket, a nem látható hasonlóságra, nekem csak gyér számú nem fejintést sikerült begyűjtenem. „Szerinted kire hasonlítok?” „öö, Woody Allen, Xtina?...” „Igen, Woody Allenre…”
Belemelegedve a játékba bölcsész lány kitalálta, hogy „vetélytársam” pedig pont olyan, mint Kis Ádám. Újabb rádumáló és kidumáló körök indultak, bár ennek végeredménye már igen ködös. A fények árnyékában (?) dalok csendültek fel: „az élet a legjobb méreg…” „ ..meghalunk mintha nem volna…” „Óóó, Barbie, Te plasztiktündér…”.. Jaj, frissítőt! Szokásos asztal, szokásos pultos bácsi, szokásos fröccsök. Még egy, még egy és még újabb körök. A gyomrok morgolódnak, így a szakács lány kenyérlángost dicsőítő szavaira többen vesszük a bátorságot és veszünk egyet a mennyei eledelből. Ára pokoli, pont ennyiből készült a vonatozós étek is,de az íze...mennyei valóban!
Tegnaphoz hasonlóan az emberek ismét elpárolognak, ezúttal T-vel üljük és beszéljük végig a hajnalt. Egyszer még visszatér Z, aki egyszercsak az asztal mellé hajol és kifele eszik, majd felpattan és fényre szólít minket. Semmi rossz elrontói nem vagyunk, majd ő a művelet után megismétli az előbb említett mozdulatsort. Mai napig csodálatra méltónak tartom, azt az egyenes, határozott ívet, ami a célhelyen kívül semmi mást nem mocskolt össze.
Ennek örömére beálltunk a szarvasos bár táncolói közé, egészen belevilágosodott az ég a jobbnál-jobb rock számokba, majd az első ismeretlennél T-vel szereztünk még egy kis fröccsöt meg szóra valót, aztán tényleg lefekvésre harangoztak minden bagolynak…egyedül az American Beauty mixe jelentett még némi akadályt, de letáncolva azt is, úgy negyed 6 körül már magamra is húztam vacogósan a hálózsákot…
